A csillagoknak Én vagyok a "fönnt"

Amikor kicsike voltam.(Bevallom néha még manapság is,hisz alig vagyok 17) eljátszottam a gondolattal,hogy tárgyakat mozgatok.Annak idején,elképzeltem hogy becsukom magam után az ajtót gondolattal,csak felemelem a kezem és beleröppen a távirányító,azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül.

A gondolatok dolgokká válnak.Na ezzel sem mondtam újat...és főleg nem én vagyok az első...itt volt az az Einstein is...lehet mond valamit nektek a neve.

Bizonyára sokan vannak úgy a világon akik nem hisznek ebben...a mai materialista kordivat nem enged...eléd rakják a tényeket vagy fekete vagy fehér...de mindenképp van oka,visszavezethető.Nem vesszük észre hogy álomtalanok vagyunk?...és a legnagyobb titok magunkban rejlik.

A gyerek aki ül az ajtó előtt könnyfolyásig koncentrál,hogy a tárgy megmozduljon...életre keljen és a helyére vánszorogjon.De a külső realitás nem enged.

Mikor kicsik vagyunk mégis elhisszük,és talán ekkor birtokoljuk a legnagyobb erőt. A HITET...hogy merünk hinni bármiben mert a keserű valóság semmibe nem ront bele...

Majd szép lassan elkezdi feltenni a kérdést...miért vagyok itt?miért nem olyan egyszerű minden?miért kell oviba menni,iskolába...majd még nagyobb lesz és megkérdezi..hogy tehetem jobbá az életem,hogy oldhatom meg a feleadatot MIT KELL MEGTENNEM?...Itt pedig már régen felnőtt vagy.Már nem hiszel a varázslatban,hanem te is egy lettél a sok közül.aki belátta hogy a világon talán nem esik össze holtan mindig egy tündér mikor kimondod NEM LÉTEZIK.

Pedig te nem vagy más,csakis az amit régebben elképzeltél magadnak.

Csak az egyszerűség kedvéért.régen elképzeltem hogy megmozditok valamit a gondolatommal.ma már felrobbanhatom az űrből.ott lehetek egyszerre több helyen.vannak erre megfelelő berendezések.kivetítenek.és a hangodat is hallják akár több ezren.a világ más pontjain.leléptünka holdra és meghódítottuk a világot...Elképzelted?...el...megtörtént.(Nem beszélve róla hogy elfelejtettünk valamit?...önmagunk meghódítását)

Nehéz beismerni de már a gyermeki lelkemben ott van az a szörnyű tulajdonság amit most kimondok..ez a HATALOMVÁGY.Mikor azt mondom "csukódj be,mozdulj meg" nem akarok mást csak uralkodni az anyagvilág felett.És a kezemben van a hatalom...mindeki kezében ott van.

Mégis el kell gondolkodni valamin.

Jézus százezreket gyógyított meg.a vízből bort csinált,vizen is járt...mégis mikor a Golgota keresztjén szenvedett.és oda kiabálták neki,hogy ha mindenható vagy gyere le és élj tovább.ő nem tette..mert nem feledte el hová tartozik.Mindannyiunknak meg kell érteni hogy gyerekek is voltunk anno.és voltak gyermeki érzéseink.(mondom én egy gyerek)... a legnagyobb gondolat a szeretet...és ha szeretünk akkor a kezünkben van a világon minden..még akkoris ha fel kell emelnem a karom az ajtó becsukásáért.

Szeretni= lemondani a hatalomról...én szeretem a barátaim a barátom...és szemernyit sem akarok uralkodni rajtuk..

Az van az életemben amit kigondoltam régen..Mert a nyulat a cilinderbe én tettem bele.ha nem is emlékszem rá..Akkoris ha a nyúl egy szörnyeteg.

Szóval.Már most képzeld el,hogy megnyerted a lottót....ha erősen koncentrálsz megtörténik..talán.:D...vagy nem,ha mégis akkor vegyük fel a kontaktot.

puszi Honeybunch.

Neked mitől szinesebb a világod?

Gondoltad volna hogy amikor te elneveted magad akkor a világban több ezermillióan teszik ugyanezt veled egy időben?Már a gondolattól is mosolyognom kell.

Ma egy rettenetesen vicces napom volt.A végére pedig jól eláztam...mégsem mondom azt hogy tönkretette volna egy mesés őszi délutánom.

Azt vettem észre magamon,hogy amikor kinnt állok az esőben,akkor előjön belőlem egy kisgyerek aki egyszerűen csak élvezi hogy nincsen cukorból.Bennt álltam a piactéri tömegben a rózsaszín virágos esőkabátomban néztem az embereket ahogy rohannak a buszra...elgondolkodtam,hogy belőlük hova tűnt az a gyerek ami az én 17 éves kis testemben még ott bújkál.Úgy gondolom vagy inkább remélem,még ott is fog jó darabig.

És mivan ha mégsem...felnövök és elfelejtek örülni minden apró dolognak,mert egyszerűen csak elsiklok felette?HA felnövök....

Már nemfogom élvezni az unalmas délutánokat amikor csak felteszem a fülest a fejemre,elindítom akedvenc számom,kiülök a padra...és mosolygok a világra...mert jól esik?

Vagy emberfüggő???Lehet hogy én megtaláltam magamban azt a tulajdonságot amit több ezren keresnek?Örülni az apró dolgoknak?...Jobban tennénk ha mindent pozitívan látnánk....persze könnyű mondani....másoknak a nyakukon a sok probléma.Bár mintha valami okos ember egyszer azt mondta volna hogy csak a sötétben látod a csillagokat...hát nem elgondolkodtató?

Megtehetném,hogy átjárok hétvégenként a barátnőmhöz hogy "egymás szemébe sírjunk"....de ők álltalában ehelyett csak rám néznek és megtesznek bármit annak érdekében hogy a gondjaimat észre se vegyem.

Azt tudom,hogy a világ nem kerek...inkább egy konkáv sokszög.....a jó dolgok mégsem bújnak el benne...inkább csak kiszurják a szemünket és ezért nem látjuk.

Mindegy te csak elmélkedj az élet negativ dolgain...ha jól esik..

Én addig megélem a jókat. :)

...mindenkinek egy hatalmas Duchenne-mosoly-t. :)

"Számos kutató úgy véli, hogy a Duchenne-mosoly spontán, őszinte mosolyra utal, mivel a legtöbb ember nem tudja akaratlagosan mozgatni a szem körüli izom külső részét."

csóóók hősnyuszkóóó

Női szépség.....

Van aki szerint szubjektiv dologról beszélünk...de nézzük meg közelebbről.

Kezdődött a Milói Vénusznál...nos ha jól emlékszem akkor 2009ben nem Ő lenne a férfiak ágybavitt nőiről alkotott kép.

Miért?...Vagy éppenséggel miért ne?Számtalan históriát hallunk a belső szépségről és a kisugárzásról,kérdem akkor most esztétikai szépségről beszélünk vagy végignézünk a tömegen és egyszerűen kiszúrja a szemünk a tökéletes nő?.A SZÁMUNKRA tökéletes.?...

Elgondolkodtató..Tudjátok min megy keresztül egy nő azért hogy az Igazi megtalálja?Vagy csak éppen megmaradjon melette?

Had idézzem egy kedves barátnőm "Fibanta" szavait.

"Már megint elköltöttem az összes pénzem...műkörmösnél voltam,mégse nézhetek ugy mintha most jöttem volna a mezőről kapálva...fodrász,szoli, ja és mellesleg oda bérletet kell vennem mert ha egyszer megyek nem ér sokat.Vegyek bérletet a Magmába hogy kondizzak,mert mégsem lóghat rajtam a háj...továbbá nem ragadok meg egy stilusnál ami azt jelenti hogy vehetek csinos ruhákat a csinos ruhához csinos cipőt,sportos cipőt,a sportos cipőhöz sportos ruha mindegyikhez kabát ha már itt az ősz,vagy inkább nyakamon a tél?Akkor máris a csizmánál tartok és melette magassarkú is.jaaa és szinházba is járok...no meg akor dugni is kell szóval vegyek 10 ezerért fehérnemű együttest....és igen már megint elköltöttem 100 ezret ebben a hónapban..."

Nemsemmi.Azthiszem irigyelhetik a férfiak a pasiját. :)

De tényleg ennyiről bezsélünk csak?Az a nő aki nem költ magára havi 100 rongyot az már nem is esik be a képbe?Na és akkor mi van a kisugárzással...megtudom cáfolni...van olyan barátnőm is aki lényegtelen milyen göncöt dob magára legyen az akár egy sál.amit magára teker egy farmer és rá egy szoknya akkoris jól néz ki...mosolyog véggimegy a városon boldog és ÉSZREVESZIK az emberek.

Kétféle kisugárzás van. a jól ápolt sexy magabiztos és boldog.A másikról nemtudni micsoda de mindenképp létezik.

Van úgy hogy kiülök a városba egy padra és azt látom hogy boldog és szerelmes párok tömkelege sétál el előttem,és nem feltétlenül Angelina Jolie és Brad Pitt mintaképek.de BOLDOGOK.

És van olyan is,hogy egy tökéletes nő esik be az életembe és azt mondja egyedül van...

Ha boldog vagyok szerelmes leszek és attól BOLDOG ?.

Költsek magamra milliókat (barátnőm mentségére szolgáljon hogy boltkórós) és érezzem jól magam,vagy csak szimplán menjek végig emelt fővel az utcán ugy ahogy vagyok?

Mégnemtudom.Talán nem is fogom,de boldog vagyok...ezekszerint vár rám valami...:P

Hölgyeim.Fel a fejjel.Mindenkinek van esélye.:)

Love you all.

Hősnyuszkó